Cundra

Egyszer volt vala (kb. 2005 májusában), hogy egy szem legény Andris gyerek becses egyetemünk (ELTE-ÁJK) kisebbik épületébe tévedett (béépület:), no nem a célból, hogy valamirevaló jogászhallgatóként valamelyik tanteremben beüljön egy órára, hanem azért, hogy unalmas óráit ismerősök társaságában üsse el. Meg is pillantotta a Szabó Z névre hallgató egyedet mint ismerőst, Máté társaságában, akit akkor még csak felületesen ismert. Máté éppen azt újságolta Z-nek, hogy Dáviddal összepengetnek majd valamikor valamit, mivel mindketten gitároznak. Kő bőgős? Kérdezte egy szem legény Andris gyerek szofisztikáltan. Szóval ennek a fele sem volt már tréfa, pláne hogy az is kiderült, hogy van valami dobos gyerek is, ráadásul pont Petinek hívják. Meg az is meglepő volt, hogy nem is itt, hanem az egri ipartelepen kezdődött a feeling, mivel Peti és Dávid régóta jóbarátok, és gyakran együtt zenéltek, egy korábbi bandájukban. Mindent nagyon patent módon összejött, Máté ráadásul ismert egy jó fizetős próbahelyet, szóval levonultunk első alkalommal oda, és azóta is ott próbálunk. A kezdeti tanácstalanság után belecsaptunk a lecsóba, és óvatosan tudakoltuk egymástól: -Mit játszunk? Erre: -Gánzt. Király, irányvonal belőve, tökös hárdrokk vonal, néha lírai elemekkel vegyítve. Ez mind szép és jó, de a vizsgaidőszak előtt 3 héttel kevés az esély nemhogy a világhírnévre, és mások által feleslegesen hajkurászott dolgokra, hanem kevés a normális együttzenéléshez is. No mindegy, összehoztunk valamit, bár nem volt könnyű, mivel Andris a Guns'n'Roses-ról például egyből a zenegépre asszociált akkoriban (mások meg mindig valami paradicsomvárost, meg novemberi zápor emlegettek:-). Aztán eltelt a nyár egymás nélkül, és ősszel ismét a húrok közé csaptunk, de nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem úgy istenesen, egyre dolgoztuk föl a dalokat, és miután eléggé összeszoktunk, elkezdtünk saját számokat fabrikálni. Eleinte lassan ment, mostanában fölgyorsul látszik a dolog, jönnek az ötletek, és nem nagyon zavar minket, hogy nem különösebben tudjuk, hogy mi fán terem a zeneipar, a virtuózitás, a zenei "szakmaiság", és hogy a zenei ízlésünk teljesen különböző, mert rohadtul élvezzük amit csinálunk, és ha másnak nem is, legalább a haveroknak egy jót zenéljünk. Az élet majd úgyis eldönti hogy másnak is kell-e a zenénk. No ennyit az ar's poetica-ról. Miután a Cundra kezdett combosodni, név is kellett neki, és hát ez lett. A név jelentésének mindenki járjon utána, aki meg nem hiszi, az is, az eredeti ötlet Dávidtól jött, még zsenge ifjúkorában jelzőként használta (azt mindenki maga találja ki, hogy mire:). Annyira élveztük a zenélést, hogy majdnem elfelejtettük hogy nincs énekesünk (na jó azért nem:-), és miután mindenki erőt vett a lustaságán, gőzerővel elkezdtük keresni a nagy Ő-t, de nem találtuk meg. Még 2006. április 26-ig se, amely időpont vészesen közeledett, első fellépési lehetőségünk időpontja. Mivel nem akartuk elszalasztani a lehetőséget, így Andris állt be a mikrofon mögé a basszgitárral, és látta el az énekesi feladatokat. Ráadásul leszerződtettük Bozóki Bencét, a fékezhetetlen rap-fenegyereket, és rap-rock számok feldolgozását is összedobtuk közreműködésével. Az első koncert beindította az ihletet, egyre jöttek a saját számok, és a nyarat egymás társaságában töltöttük el, az egri, és a zánkai koncertnek köszönhetően, ahol sokat fejlődtünk, és bulinak sem volt utolsó, igazi bandává kovácsolódtunk, magyarul dőlt belőlünk a hülyeség, és mulattunk:). Felvettük demóként a Cundrock-ot, és ősszel az On A Stage-et a Bad Touch-csal, és majdnem mindenki új cuccal újított be, szóval tartalmas nyár volt, rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Juhú. ...