Kátai Zoltán
VisszaWeboldal: www.enekmondo.fw.hu/
Gyermekkoromban kezdett, különböző zenei stúdiumok után 1983 óta
hivatásszerűen zenélek, énekelek, 11 évet töltöttem a Mákvirág népzenei
együttesben. Velük a nagyvilágot, Dinnyés Józseffel Magyarországot
jártam; muzsikáltam Kecskés Andrással, Kobzos Kiss Tamással. A zenén
keresztül jó barátságba kerültem Sebő Ferenccel, Cseh Tamással, a
Kaláka Együttessel, verséneklőkkel, utcaszínházi csepürágókkal,
népzenészekkel és néhány fiatal énekmondóval." "Szerencsés vagyok, mert
a kedvenc időtöltésem egyben foglalkozásom is: a históriás énekek és a
reneszánsz magyar dal. Gitáron, kobzon, kontrán, lanton, fidulán magam
tanultam, bár mindig akadtak segítő jó barátok."
Hangszereim:
Lant:
Közép-ázsiai eredetű húros, pengetős hangszer. Arab közvetítéssel
(valószínüleg valamelyik 9.-10. századbeli invázió alkalmából)
kerülhetett Európába. Először a spanyolok vették át, innen került
Frankhonba, majd Itáliába, illetve terjedt el az egész kontinensen. A
hangszer neve arabul "ud", határozott névelővel "al'ud", ebből lett a
spanyol "laud" szó. (A mai "ud" nem azonos a régebbi korok arab
lantjával.) A nyak csak a 15. században különült el a korpusztól, ekkor
jelentek meg rajta az érintők is. A korpusznak mindig van középső
rozettája. A húrok száma változó: a 14. században 6, 7 és 8 (utóbbi
valószínűleg 4 húrpár). A 15. században a 9 húros a leggyakoribb, a
legmagasabb húr egymagában áll, a többi párban. A középkori lant nem
akkordhangszer volt, mint a 16. századi utóda, hanem rendszerint egy
többszólamú kompozíció valamelyik szólamát adták elő rajta. Igen
gyakran plektrummal (pl. tollal) pengették. A 16. században emelkedik a
húrpárokok száma (6, 7, 8, stb.), és háttérbe szorul a plektrum
használat.
Fidula:
Közép-ázsiai eredetű vonós hangszer. A 10.-12. században kétféle
formában létezett: palack, illetve körte alakú korpusszal. (Előbbi
"leszármazottai" ma pl. Grúziában "élnek", utóbbié pl. Bulgáriában.) A
12.-15. században továbbfejlődött: a nyak elkülönült a korpusztól, és
az egy darabból kivájt korpuszt felváltotta a kávás építési mód. A 16.
század negyvenes éveiben igen gyorsan eltűnt a korábbi templomi
hangszer a műzenei gyakorlatból, és a népzenébe "szorult" vissza.
Koboz:
Nagyon nehezen azonosítható eredetű pengetős hangszer. Európában,
Ázsiában (még Távol-Keleten is) ismert, elterjedt instrumentum. A
moldvai csángómagyarok által ma is használt koboz első leírását Orbán
Balázs adta (1873.).
