Kerekes Band

Weboldal: www.kerekesband.hu/

A Kerekes együttes 1995-ben alakult Egerben. A zenekart ekkor még csak egy tag alkotta, Fehér Zsombor személyében, aki viszont elég elszánt volt ahhoz, hogy bandáját, ha nem is száz, de legalább öttagúra gyarapítsa. Zsombor előtte több mindennel foglalkozott: volt óvodai színjátszó-kör vezetője, körutakat vállalt a Hippi-huppi cirkusszal, mint légtornász, egy ideig porszívó-ügynökként dolgozott a Szippantson Velünk cégnél, azonban élete talán akkor feneklett meg igazán, amikor józan megfontolásból csatlakozott a "Magyar űrbázist a Marson!" programhoz. Ennyi sikertelenség után úgy döntött, egy merőben új vállalkozásba kezd: zenekart alapít. Elindult hát társakat szerezni maga mellé. Saját testvérére, Fehér Viktorra csak 1997-ben talált rá, egy névtelen füles hallatán Hokkaidón, egy vak karate-nagymester otthonában. Viktor épp azt a profi bérgyilkos bandát kívánta felszámolni, aki korábban részt vett pulykafarmja lemészárlásában. Végrehajtva apjának tett ígéretét, likvidálta a nemzetközi Merry Christmas terroristacsoport tokiói levelező tagozatát, majd elbúcsúzott magányos mesterétől, és belépett a Kerekes együttesbe. Mivelhogy Viktor ¬ vagy ahogy a barátai hívták, Berci - az egyik kamikáze bevetése során mindkét karját elvesztette, csupán ütősnek felelt meg. Így lett ő az együttes dobosa és gardonosa. Ezután Zsombor kelet felé fordította Renault 4-ese kormányrúdját, és az Amazonas mentére kocsikázott. Az őserdő vad dzsungelében talált rá Námor Csabára, aki a civilizáció és a BAZ megyei rendőrség elől menekülve, önsanyargató életet élt a Pasukan törzs otthont adó berkein belül. A fiú megtört volt és zaklatott, erőtlen és sovány, rebegve ejtette ki minden nap a szót: "Mama". Csaba a zenészi állás hallatára megvált indián barátaitól, és új életet kezdett. A szerény fiú első koncertjeit egy tál meleg levesért vállalta, majd új társaitól végre beszélni is megtanult. A negyedik tagot, Csarnó Ákost csak 1999-ben sikerült felkutatni New Yorkban, mint a helyi baseball-csapat kiöregedett sztárját. A zenekar kérésére csak ennyit válaszolt: "Ugyan fiúk, hisz tudjátok, hogy én már abbahagytam." "Foley - mondta Zsombor -, ha mégis meggondolnád magad nyugodtan hívj fel. Szükségünk van rád." Az együttes már teljesen lemondott a kontrásról, ám az egyik zenekari próbán kopogás törte meg a szokásos csendet. ő volt az. Meghatódva néztünk fel rá. Ákos ekkor hirtelen elkiáltotta magát: "Visszajöttem fiúk! Csak nem akartátok az öreg Foley nélkül elkezdeni?" Az együttes 2003-ban, amikor is Törökországban turnézott, ismerkedett meg Musztafa Konya-val, aki a helyi gyrososnál volt húspácoló, de esténként kocsmákban vendéglátózott, mint basszusgitáros. A srácok ekkor értették meg: helye van végre egy képzett zenésznek is a zenekarban. Musztafa könnyen beadta a derekát, hiszen már régóta készült Magyarországra, hogy kiváltsa a munkavállalói igazolványt. "Itt végre - gondolta - tanult szakmámból a segédmunkából is tisztesen megélhetnék, és el tudnám tartani egyedül nevelt kislányomat." Vállalta hát, hogy az eddig használt három gitárhúr mellé egy negyediket is felszereljen, és új életet kezdve felvette a Kónya Csaba nevet. Az együttes tehát összeállt. Ezentúl semmi sem állhatott az útjukba.