Rudi Bohóc

Mindenkinek egyéni álma van, más nem álmodhatja ugyanazt. Szeretném leírni azt az álmot, amit megvalósítottam: Közeledik egy piros orrú, sárga autó, tetején gramofontölcsérrel, melyből hang tócsák áradnak a fülekbe, szétterülését a motor prüszkölése és a dudája engedi. Bohóc ugrik ki a kocsiból kétségbeesetten, nem megy az autó. A gyerekek segítségével, újra megy a szekér, mert együtt betolják a porondra. Ott együtt játszunk, én vagyok a játékmester. Garantált felhőtlenségben, kötéltáncolunk, szendvicset készítünk, (amibe beleesek), s később jó lesz benzinnek. Éhségünket cukorral oltjuk, ami a fogamba belemegy, csak egy orvosprofeszor-gyermek, húzhatja ki rakétával, ami a fogamhoz van kötve, és ejtőernyővel érkezik vissza, a fájdalmat feledtetve. Ezt, és az autót, s más képeket feltétlen meg kell örökíteni ecsettel a festővásznon. Nekifutásból! Együttes remekművünket hátrahagyva, a bőröndöket visszapakolva, a kenyérbenzin jóvoltából megyek tovább, más gyermekközösségekhez, akár autó nélkül is cirkuszt játszani, de az már egy másik álom. Másfélszáz előadásom lehetett ebből a produkcióból, balatoni- és más kempingekben; falunapokon, születésnapokon, iskolákban szórakozhattam együtt a gyerekekkel, Rudi Bohóc szerepében. A szerep megmarad, csak a szituációk mások, igény szerint például: síparadicsomnál a síeléshez tartozó ellentmondások kerülnek a nevetség tárgyává, vagy bevásárlóközpontoknál a tapasztalatlan Rudi Bohóc, mint vevő, a bevásárló kocsival mit művel. A megrendelővel egyeztetve készül el a szórakoztató műsor. A produktum