Szőke Nikoletta

1983. május 8-án születtem Zalaegerszegen. Mindössze 4 éves voltam, mikor felköltöztünk Budapestre, így tanulmányaimat itt kezdtem el. Zenész családom, cimbalmos édesapám révén születésem óta zene vett körül, és a tehetségem nagyon korán megmutatkozott, mégis más vágányra terelődött az életem. Még Zalaegerszegen elkezdtem zeneóvodába járni, a költözés miatt azonban meglehetősen hosszú, összesen 14 évnyi szünet következett zenei tanulmányaimat illetően. Legközelebb 18 évesen, az érettségi vizsgát követően fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék énekelni tanulni. Első jelentős fellépésemen találkoztam az akkor még leendő férjemmel, a bőgős Barcza Horváth Józseffel, akinek köszönhetően megtaláltam azt a műfajt, amelyben a leginkább ki tudom fejezni önmagam: a jazzt. Ő volt az, aki bemutatott későbbi énektanáromnak, az ismert és elismert Winand Gábornak.A közgazdasági szakközépiskola befejezése, és a külkereskedelmi ügyintézői szakképesítés megszerzése után már teljesen az éneklésnek akartam magam szentelni. Ebben megakadályozott az, hogy az Etűd Zeneművészeti Szakközépiskolával párhuzamosan jártam az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol-orosz szakára, azonban amikor választásra került a sor, egyértelmű volt számomra a döntés. Ekkor már semmi nem gátolt abban, hogy a jazzének töltse ki a mindennapjaimat, és ebben nagy szerepet játszott az, hogy az énektanulás megkezdésével egyidőben elkezdtem koncertezni is. Kezdetben Szakcsi Lakatos Róbert triójával léptem fel, majd egyre több formációban szerepeltem. Fél évvel énektanulmányaim megkezdése után (2002 októbere) már a Magyar Rádió 6-os Stúdiójában debütálhattam, 2003 márciusában, pedig bemutatkoztam a Márványteremben is egy nőnapi koncert keretében. Három és fél év énektanulás, és folyamatos koncertezés után beadtam jelentkezésemet a híres Montreux Jazz Festival által 2005-ben harmadszorra meghirdetett Shure Montreux Jazz Voice Competition nevű versenyre, amelyre az egész világról nevezhettek 30 év alatti énekesek. Nagy örömömre meghívást kaptam a mindössze 8 középdöntős közé, akik közül én kerültem ki nyertesen, valamint a közönségdíjat is én kaptam. Ez az eredmény nem csak azért fontos számomra, mert nagy presztízzsel jár, hanem azért is, mert olyan művészek (Barbara Hendricks, Randy Crawford többek között) ítélkeztek felettem, akikre szakmailag feltétel nélkül fel tudok nézni. 2006 januárjában részt vehettem első magyar énekesként New York-ban a Jazzoktatási Világszövetség által 33. alkalommal megrendezett konferencián (IAJE Conference), és két koncertet adtam a Hilton New York, valamint a Wynton Marsalis vezette Lincoln Center klubjában (Dizzy's Club). Partnereim a 2005-ös montreux-i gitár- (Gilad Hekselman, Izrael),és zongoraverseny (Harold Lopez Nussa-Torres, Kuba) győztesei voltak, bőgőn közreműködött Geoff Newman (USA), dobon Anthony Pinciotti (USA). 2006 nyarán visszatértem Montreux-be - immár fellépő művészként - , ahol imádott zenekarommal, Robival, Józsival és Andrissal a fesztivál nyitónapján koncerteztünk. 2006-ban Lakatos Ablakos Dezső ösztöndíjat kaptam, amely sokat jelentett számomra, hiszen általam nagyon tisztelt zenészek egyhangúlag döntöttek az ösztöndíj odaítélésekor (Fekete-Kovács Kornél, Friedrich Károly, László Attila, Oláh Kálmán, Szakcsi Lakatos Béla).